Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Déja Vu

2014.07.27

mozi után

tengerszagot hozott
a Dunára a szél
s ahogy
pislogtak
fent a csillagok
mozi után
a hold
mint félkövér zsemle
pufókan nézett le
a csonka bokrok
árva tövére

lépegettünk

kip kop
kipi kop

talpad alatt
milljom
porszem ropogott

csöndben sírtak
a sínek
ahogy a hév
elsiklott
rozsdás hátukon

nem-nem

senki nem sírt
nem zokogott

képzelt hiányod
s az elfeledett sebek
soha nem is léteztek

nem kérdeztem
miért
nem kellek
nem kellettek sallangok
nem volt más
csak te, én,
az akkor és az ott

elképzelem
ahogy tollamat
vidámabb tintába mártom
s a világfájdalmat
mely már sokszor
rámkacsintott
és már sok
helyütt szorongatta
szívem
útjára engedem

mint akkor este a hévedet

valaki tévedett

hogy a szívem
eltévedt
hagyjuk
a költői maszlag
mintha tudhatnám
hová vezet

és bár
tudnám feledni
hogy a szeplő
meg a kezed
meg az anyajegy

meg mindegy

az az este
nem volt sem több
sem kevesebb

utálom
elengedni a hévedet

 


 

a vers

a vers a szemem
nem a szívem

csatorna a hangom
átárad rajta
minden gondolatom

ha akarom

nem sírok,
a vers nem lélek

keresztül nézlek
és látok

nem kiáltok

a beszéd csak eszköz
van-e még cél?

van aki testével beszél

a vers a szemem
napelem megy bennem
télen takarék
nyáron maximum

a szabadság
minden gondolatom

minden érzésemet
bedobozolom

ünneplőbe öltöztetett
kifacsart bánatok
merednek vissza rátok

tetszik-e, mondjátok?

álomképek, féligazságok
megmentett
letépett
és elhagyott virágok
értitek, ha akarjátok

a vers a lélek
a vers a szem
a vers alázadás
a vers megnyugvás
a vers kérés
a vers parancs
a vers játék
tehetség ajándék
megmondja ki vagyok

annyira hazudok
hogy igazat mondok


 

kilátó

egy újabb
lélekhánytatás
mondva csinált
versírás

el a tél és
elő a nyár
összefut
a szájban a nyál
citrom eper
kiwi málna
miniszoknya

szép a lába

kényszer a rím
nem kell a nyers
nem kell a prém
megüt egy vers

az élet nem jog
kötelesség
foganás után
a megszületés
ez nem
döntés kérdés

értem, hagyjuk
betapasztjuk
seb ha nyílik
eltakarjuk
agrárolló
vágj rá
tapaszt
elapaszt
minden reményt
a törpe
ne menj külföldre

fáj a világ
hervadt virág
néz fel rám
nézz le rám
a fényképről

ne beszélj
létkérdésekről
ne kérdezz
megélhetésről
kényszerből munkára
zsíros kenyér vacsorára

innen még kilátok
de a ti hibátok
mindenkinek
sehova tartani

kényszer a rím
nem kell a nyers
nem kell a prém
megüt egy vers

nem érdekel
mi mekkora
és kész van-e
akkorra
hogy ne szorítson
a határidő
úgyis előbújik a jövő

inkább azt mondd
miről álmodik a nő
a lány volt filmen
el kell hinnem
hogy van tovább is lépés

a legtöbb sakkot
te adtad magadnak
ne nézzed
a világok hallgatnak

üres van odabenn
zsongás van idekint

milliárd még a szívverés
na gyere
evés

 

kis téli vers

egyszer
kétszer
mégis
döbbensz
hogy a vágy
meg az igény
benned is
ott szunnyad
nekem ne mondjad

ha forr is
elfojtod
vagy lehúzod

hova
minek?

azt hiszed
nem kellesz
senkinek

nem

mindenki valakié

de ha gyáva
beszari vagy
árnyékod is fél
holtra verd magad

van sok másik feled
találd meg az egyiket

igen
nem
tagadom
igen
nem
hagyom

beismerem
elismerem
ha felismerem

majd megismerem

hogy az idő itt van

mindig is itt volt
mint mindig
ha kerestem
de nem
találtam
valakit
csak rossz helyen
hát eljöttem

előttem az idő
nem végtelen
de hiszem
hogy válasz
a kérdésben
de fölösleges
így

nem értelmes

ragrím
bocsánat
megnyomott a bánat
nyálas ez
ne haragudj

ne emelj kalapot
van egy
kis őszinteség
a tél mar
nagyon
elég

élni
mindenki köteles
élni
rajtam ne nevess
csak nekem
élni
vagy velem

jöjj szembe
'kezembe kezed

rád bízom
bízd rám
helyezd
a szíved letétbe

kapsz majd rá kamatot

nem rímelem
ide a kamatyot

szeretet
valaki
engem
szerethet valaki bennem
szeretek
valakit
a jövőben

előtűnik
a hóban
elő a szélben

oké oké
kell
kell
kell
kell az az érzelem

 

hevület

élsz
élek
élő testek
céltalan bolyongunk
a hűvös
ciklonok alatt

rejtélyem vagy

hagyjuk a múltat
minden
gondolatok magja
vagy elmém
homokfútta oázisában

egész vagyok
így is
ugye érted
de veled egészebb

mondják
nem kérdés
a mit
csak az, hogy kivel

nekem veled kell

 

emlékvázlat

múlik és emlék
ő már nemlét
csak
porszem a szélben
por lett a vízben
tovább is van
pohárban folyadék
a komódon
kristályos kőzetből
szakadék tátong
a szíven szívesen
foltozom be
a nyílt törést
ami seb
hegy a heg
a bánat
eltört
letört egy darab
az életből
az ágy vetetlen
most az erkélyen
gyűrődik
az ágynemű
nem volt huzat
sötét a kétség
rémség a jutalom
nincs miért meghalnom


 

 

felismerés

üzenet a múltba
kezdtem volna

üzenet a jövőbe
jött volna
a folytatás

mi ez?
önámítás

régen
ki olvasta?

majd egyszer
ki ovassa?

hittem
a sorok között
ott a megoldás

és a sok picsogás
meg a szavak tengere
majd cselekvésre ösztönöz
nem pedig elüldöz

a szavak hatalma
a gyávák sara

csak hülye duma
ami oda vezet
a sehova

és a most
azzal mi lett?

csak a tett…

megvolt a pillanat
ott volt a szemed
erre csak a szöveg

adva volt minden
én meg azt hittem

ennyi elég

még sok is volt

nem kellett volna más
csak a jelen
és a belső lendület

én toltam el

hülye gyerek
hülye versek
hülye monológ
hülye bókok

nem volt tett
csak szájkarate

régen volt már
néhány éve

de az idő
átszőtte a jelenbe

mindegy, hogy jelen
vagy múltidő
mindegy, hogy jelen
vagy jövőidő

mindegy, hogy mikor
mindegy, hogy miért
midnegy, hogy hogyan
mert adott pillanatban

felismerni véltem
benned azt a felem
amit te magadból
nem ismertél fel bennem