Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


fellángolás

2016.05.08



kognicia


I.
eddig azt vártam
hogy kevesebb ruhában
(vagy egy szál semmiben)
vagy anélkül állj előttem
most meg azt várom
hogy emléked halványuljon
élénken

II.

akadozik az élet
a lámpa árnyékot vet
a lét kényelmetlen
fészkelődik a lélek a testben

az ego követel

be nem váltott ígéreteket
és toporzékol
mint a hisztis kisgyerek

akarom, akarom,
akarom még az idődet!

együtt még
tovább veled
együtt a bárba
koktélt inni
a bicikliket
szentendére vinni
had guruljanak
velünk és alattunk

együtt jók vagyunk

követel, toporzékol
rajtam kéri számon
hogy véget ért
a félálom

hol a kirándulás
hol az irány
egy másik ország
hol a közös sütés
a réten elterülés
hol a séta
a balatonparton
és a közszeméremsértés
népszerű helyeken
hol a fürdőruha
és az ottalvós welness

miden ígéret
semmivé lesz

az ego követel
sok még a dolgunk
nem hagyhatod félbe

átmenjek estére?

ide még beugrunk
egy pizzára
oda meg egy sörre
és táncolnék pénteken
kétakkordos zenékre

mert kell ilyen is

néha
belecsókolok a hasadba
amikor a legkevsbé várod

legyen kéjes az álmod

nem engedem
követelem

hisztizik és tombol
ez az ősi
ez a legyőzendő
förtelem
uralkodni akar
és gyengeségemben
engedem

mint az ösztön
a mélyben
ami rámtör
amikor a hajad
félrelibben
és a nyakad
legördül a válladra
és a vállad
felível a nyakadra
ahogy nézem
a vonzó kis görbület
felkínálja magát
a szájnak és a csóknak

most tényleg
ilyen fontos vagy?

az anyajegy is
játékra hív
meg a szád
szélén
a két ív
meg ahogy
kifehérlik
szádból a fogad
mégis miért
miért hogy
ilyen…

fontos vagy?

üvölt az ego
döngeti a lelkem
szorongatja
a tüdőm
tajtékzik
mint a vihar
az égen merre kell tovább mennem?


vágyak a napköziben

a telefon
már nem sír
annyit a töltő után
mert egy tavaszi
délután
az együtt újra
te és én lett

feketén csírázik
a gyűlölet

elvetted a napi huszat
átjár a miért
mint huzat
a dohos pincét

voltak válaszok
és tudtam merre tartok
ma meg mindegy
merre megyek

mindehol eltévedek

ismertem
az utca már idegen
ismertem
a ház már színtelen

a szív refluxra dobban
a sav sem mar jobban
mint a bánat
ne félj
nem megyek utánad

kivet az ágy
bevet a vágy
elfog a remény
izmos véredény
pumpál életet
bár álmodnék szépeket!

ideszenvedek még egy rímet
de minek

sóhajtozok hangosan
üvöltözök csöndesen
rámtör a vágyözön
éjjel és napközben
 

árnyjáték

I.

nincs szándék
csak két árnyék
sétál egymás mellett
de a testek

másfele mennek

fény nélküli
sötét testek
a városi zajban

egy-egy pillanatban

a kezed megtalált
egy másik kezet
amit a karom növesztett

a remények
egy ütközés
egy vágy
vagy egymás után
távol estek
a valóságtól
távol a holnaptól
közel a tegnaphoz

a holnap békét
a tegnap
háborút hoz
 

II.

kéz a kézben
egymás mellett
csak két test akart
egy másik testet
áldozni a vágynak
és az ösztönnek
a foggal bőrbe
tépett örömöknek

egyszer felébrednek
és többé nem
köszönnek

már az árnyak is
másfele mennek


nullpont

szép a vágy
meg a szabad játék
de minek a szándék
ha
az egyik perc ajándék
a másik meg büntetés

a vonzalom kevés?

ha nincsen tűz
a szikrát elbénázza
a vágy elhatja

és a valóság?

eltapossa

mert más az irány
és más a cél
az évszak mindegy
a csók már nem beszél

az ölelés rövidül
mint a téli nap

oda harapsz
ahol símogatsz

amilyen ismerős voltál
olyan idegen vagy

 

padfirka

a ma rozzant vára
a tegnap romjaira épül
zsong a lélek az ürességtől
zsong a lélek, egyre vénül

üres lélek
zsong a ködben
üres minden

bárhogy nézem

rendszer lett a vallomás
rendszer lett a picsogás
rabság lett a szabadság

kifogás

nem megoldás
beszéd helyett a nyafogás

csók helyett
semmi az ölelés
egy karmolás a simítás
bilincs lett a kézfogás

üres minden ordítás

 

egy árulás margójára

a tavaszt kerestem
de se az utcán
se a szívemben
nem találtam

se az utcán
se a szívben

csak megyek
nem tartok
sehova

a lélek érzés
tárgy
vagy fogalom?

csak egy nyúlványom?
lehet, hogy kihányom

nem a testrészem?

akkor hogy vérez össze
minden percben
száz meg száz gombot
a rongyos életen

tehetne valamit
hogy ne lássam
hogy hálásan
gabalyodnak egymásba
idegen testek
és ragadós nyelvek
két vodkanaranacs után
a fejükre esnek
és elárulják egymást
akik kapcsolatot hazdunak

a fogak összekoccannak

vidéki lányok
nyalják falják egymást
részegen
de a csók nem jelent
semmit sem

mert a lány lánnyal
nem árulás
nem megcsalás

hiába hiszem
nem jelentek
semmit sem

kérdőjel vagyok
egy befejezetlen mondat
rosszul írt szerkezetében

ezt az árulás megalázó
fiókjába teszem

semmit sem jelent
nem volt szerződés
ja, hogy volt, akinek fájt?
és nincs ellenpélda?

mi vagyok én, préda?

 

be nem váltott ígéretek

szemedben be nem váltott ígéret
a meg sem történt szerelem

a vers még nem élte meg
a kéz meg nem írta meg
de te már rettegted
a soha el nem jövő szerelmet

a csókok nem csüngnek egymáson
mint a meg nem írt rímek
a rímek nem csüngtek egymáson
mint el nem csókolt csókok
így nem hazudtak semmit
kényszeredett verssorok

ha így folyik tovább
az élet
ami soha
nem lehet ugyanaz
a folyó

hány nővel találkozott
az a fickó
aki ilyen híres
gondolatot alkotott?
kis számot hazudna
vagy nagyot?

minden séta
önáltató pillanat
a lámpás fényzuhatagban
és a villamos zajban
minden pillanatban
hibás önigazolás
keltett hamis biztonságérzetet

csak ígérgettük
a mindenféle kéjeket

hová teszem majd
az emléked?

 

eljelentéktelenedés

akkor még úgy tűnt
hogy a dolgok jelentenek
valamit
bármit
ami több, mint önmaga
talán hinni hiba

hogy az ágy pihenőhely
és az egymásnak feszülő
vágyak csatatere

hogy a pohár víz
az eloltott szomj ígérete

hogy a mosoly
ígéret a boldogságra

a csók az éjszakára

és hogy az illat
a csábítás köldöke

pedig minden
semminek
a semmije

és semmi
semminek az ékköve

 

időhurok

a kezem még keresi a kezed

emléked lassan múló
gyulladás a szívemen

bunkóságod
hólyagos seb a lelken

az is idegen
akit eddig ismertem

a kéz még keresi a kezet

az emlék lassan
múló gyulladás
a szíven

a bunkóság
hólyagos seb
a lelken

az is idegen
akit eddig ismertem

 

megy tovább

járnak még az autók
fáznak még éjjel a hajléktalanok
nyikorognak még az ablakok
a belvárosban hullanak még
a vakolatdarabok
áll még az országház
éheznek még keleten
itt-ott megsértődik
a közszemérem

hazudnak még a hazugok
gyilkolnak még a gyilkosok
csalnak még a hűtlenek
sír még, akit megütnek
nevet, akit szeretnek

a régiek halnak
az újak születnek
az eszmék itt újak
ott meg régiek

aki vidám mosolyog
aki nem, az vicsorog

lemegy még a hold
és felkel még a nap
csak te vagy egyre távolabb
és a magány egyre közelebb

a picsogás nem költészet
 


hányszor még?

Mára csak közhelyekre futja
A létezés Miattad,
De nem veled  zsákutca.

Attól hogy a kudarc után
Leértékeled magad
Nem lesz vers
Minden gondolat.

Hiába itatod
A lelki egereket
Kelj föl és járj
Más valakivel

Te döntesz,
Kinek mit hiszel
És kit minek hiszel
Minek hiszel
Minden szép szónak?

Szeretetéhes vagy?