Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Hajnal

2011.06.03

Keresés

Keresel. Kereslek.

Hol vagy?
Én itt. Te ott.
Jössz vagy menjek?
Várjunk még?
És akkor hogyan?
Még nem.
Miattad vagy miattam?
Már többször akartam.
Tudod... A „már igazán jöhetnél.”
Így kezdtem volna.
Menjek én?
Megint ez a játék?
Hogyhogy ajándék?
Mindig neked van igazad.
Mindig nekem van igazam.
Én már te leszek, s te én.
Ahogy a régi versben.
Jó kettesben.
De légy egész
Nélkülem is.
Kezdjük már?
Talán ismerlek.
Nem jó a szöveg.
Majd egyszer már nem érdekel.
Volt rossz. Lesz is.
Mint egy falat kenyér.
Amivel a levest kitörlöm.
Látod, verset írok.
Megint.
Hogy fújna hozzám a szél.
Mert te könnyebb vagy.
De nem eset.
Talán én a nehezebb.
Jó ez így.
Akár hiányozhatsz is.
Hallgatom a szíved.
Tér utcákkal.
Neked és nekem.
Volt jó. Lesz is.
Mint az utolsó szőlőszem.
Majd ha öregszem.
Bögre a kézben.
Száll a gőz.
Mindegy, ki főz.
Tea mézzel.
És persze csók.
Létezel? Létezek.
Kilégzel, belégzek.
Mosoly csillan a kilincsen.

 

 

Vissza

Mit keresel? Magamat.
Két szék közt a pad alatt.
Tudom. Épp ez a baj.
Itt járt a Szívtolvaj.
Ott melletted. Mi az?
Halmaz.
De milyen?
Kérdés. Talán egy sértés...
Felejtsd el!
Olyan vagy, mint az oviban.
Ha már bántanád, baj van...

Verset írok.
Hánytatom a lelkem.
Így tisztul. Had öklendezzen.

 

Tetszel

Tetszel. Kimondtam.
Neked könnyebb?
Mert nekem nem.
Néha csak úgy kiböffen.
Kezdjük elölről.

Tetszel. Kimondtam.

Ennyi. Az első lépés.
Nem úgy, mint régen.
Csillagot az égről?
Nem ígérem.
Randi a jövő héten?
Kezdjük elölről.

Tetszel. Kimondtam.

Mindenki rohan.
Utánad. Én inkább nem.
De akkor hogyan?
Örökké boldogan?
Nem ígérem.
Randi a jövő héten?

 

Csak hűlt helyed

Elmentél, mint az utolsó busz.
Csak hozzád nincs éjszakai járat.
Ezért hát a bánat.
Adj helyet magad mellett.
Gyűrött az ágy,
De csak hűlt helyed.
Meg a tested melege.
Ki vele a fejemből!
Nem is álmodtál még nálam.
Csak kitaláltam.
Szólj hozzám!
Nem él az apám.
De már régen.
Csak hűlt helyed.
Egyszer ültél mellettem.
Beszélgettünk.
Kiskifli vagy nagy?
A fal mellett.
A párnámon.
Közöttem biztonságban vagy.
Az utolsó busz.
Az vagy nekem.
De csak hűlt helyed.
Hajszál a párnán.
A tied.
Lehetne, ha tényleg látnám.
Nincs ott semmi
Hamar felejtesz.
Csak ami érdekel,
vagy azt sem jegyzed meg.
Csak hűlt helyed.
Alszol nekem?
Álmodj függönyt ablakomra.
Így belát mindenki.
Mindig beágyazok.
A bugyid csak hagyd ott.
Nem volt még a széken
az illatod.
Kiskifli vagy nagy?
Játsszunk! Csak ne fájjon.
Hol a csókod?
Sötét volt.
Elmeséltem.
Te meg sírtál a hídnál.
Világos lett.
Csak hűlt helyed.
A táskám már szeret.
Attila kérte, öljelek meg.
Inkább megölellek.
Kisebb a kezed.
Az arcod puha.
Jól állt a zöld ruha.
Elment az első busz.
Veled.
Csak hűlt helyed.

 

közös valóság

közös valóság
kell, hogy lelked
lelkemhez sodródjon
kell,
hogy lelked megszaglássza
lelkemet
s az enyém,
mint mikor a kutyák
ismerkednek,
szimat vissza,
s kiderül,
lélek a lelket kézenfogja
s uszadékfába kapaszkodva
sodródnak tova

és kéz a kézben közös valóság
köszöntik a folyón
a magányos lelkeket
csókon keresztül
cserélnek testet
csókban egyesülnek
csókunkban szétválnak
s az aktus végén boldogan zihálnak

közös valóság
kell
és a tömeg
ahonnan kiválok veled
s melléd ülve a város
ami az enyém
s még nem a tied
és a folyó ami már a mienk
fonja tovább a szálat
de közös valóság a
szerelem?
remélt
vagy képzelt közös jövő
és csatakos múltak
akarod a várost?
gyomrunk a bizsergéssel határos

közös valóság
kell
hogy kéz a kézhez
látszat vétlen
és direkt talán
hogy fogást találjunk
egymás derekán
közös valóság
hogy szándékot szüljünk
csókra
és ébresszünk vágyat az ölben
és azt mondhassuk

Akarlak. Döntöttem.

 

nem kértem

nem kértem az érzést
jött
a szívem
vert még ötöt
és viszlát nyugodt
hétköznapok
szervusz
kapkodás
és bámullak
mint a borjú a kaput
meg az áldozat rokona
a véres kardot
adtál a nyugalmamnak
egy sakkot

nem kértem az érzést
jött
az arcomba vér szökött
és szervusz
bizonytalanság
hogy vagy
gyomorliftezés?
azt hittem
kevés
a szép szempár
meg hogy hozzámszóltál
jól esett na
de hova rohanjak oda?

falramászok tőled

legalább diktáld
a légzésem ritmusát
egy egy egy kettő egy
hát ez nem megy
állítsd meg a liftet
fordulj el
vagy hívjál fel
nálunk
van alma is, kell?
mint babának
este a meleg tej
hogy jobban aludjon el
olyan jó lehetnél
jön a tél,
kabátot veszel
az ördög mikor visz már el?

láthatod, ez van
nem akartam
de jöttek
a felköhögött rímek
miattad,
persze,
vers neked minek?
nem érdekelnél
alapesetben
de lehetnél
a részem,
esetem vagy már
és ha így alakult
tálalok egy vallomást
szemeddel egy
villanást küldj
s a lift újra száguld
fel s le
de hogy ez jó-e?
hogyan tovább?
te és én
vagy mi
utunk merre?

harapj velem szívet a kekszbe

 

 

honnan ahova

nem érvelek
csak érzek
és nem lelem
minek keresem
nem attól jobb
vagy rosszabb
a válasz biztonság
pedig szabadság
meg jogom van hogy
legyek aki akarok
de csak érzem
hogy nem jó
és hogy a hó
megint csak latyak
elmosta az eső
a válasz és ok kereső
folytonos miértek között
a múltam lekörözött
lekenyerezett
jó volt a gyerekkor egykor
de kettőkor már a felnőttség
sem egység és reménység hozó
tényező
konfliktus élező tény
hogy a remény arra
hogy ésszel bírjam
majdhogynem ferde hajlam
inkább halljam hogy kellek
és hasznos lehetek
de nem inkább fontos
lennék
kiver a veríték
ha jobban belegondolok
hogy folyton ok-okozatokat
dobozolok
s mitagadás
ha minden tényező megvan
sem érzem magam jobban
máshova gondolok
mint ahova érzek
ez a belegondolás
mélyre ássa az egómat
teszek, mintha nagy
vihart kavarnék
közben
egy kis állóvíz felkeverés
után is pihenés
a büntetés és semmittevés
de ha sok a dolog is
ezerrel vagyok azon
hogy majd kinyomozom
hogy minek küldtek ide
jó vagyok-e semmire
vagy leszek-e apa még
minek kezdtem a színházba
ha pénz nélkül hiába
ész nélkül minek
de ésszel nem érezhetek
szóval miért meg minek küldtek ide
nem vagyok, csak ennyire jó
hogy folyton kérdezzek
és érezzek

engem, értem, nekem is éreznek?

 


 

lendülep

nincs maradásom
a helyem nem itt van
érkezésem sincs
hogy elinduljak
pedig mennem kell
de hova induljak
csak célt tévesztek
ez nem művészet
színésznek kevés
írónak lusta
büdös a kétkezi munka
mindig ugyanoda
jutok vissza
minek és hogy kerültem ide
elrontottam valahol?
de mennyire

máshol sem jobb
csak több sugárral kezel a Nap
így legalább tíz százalékkal
lehetnék boldogabb
vagy mi?
boldogság, van ilyen?
olvastam egy könyvben
láttam a tvben
azt mondták, van ilyen
a szívem a lelkem
az ugyanaz vagy szinonima?
érzés szavak paranoia
bontsuk atomjaira
mint az iskolában
mindent értsünk meg
pedig a varázslat
és a titok a lényeg
miért erőszakoljuk meg?
de hogy mindig körbe megyek?
kösd be a szemem
pörgess meg
elindulok, amerre megálltam
mindegy
hol csalódok az újabb célban

a hiba bennem van
régen azt mondták
hogy nem
de nem hiszem
nem számít
és nem érdekel
mérföldekkel
messzebb ha menekülök
az is csak gyávaság
de a kivagyiság
ami itt megfojt
máshol is felütheti a fejét
nem vonz a nem lét
de néha terhes lenni
biztos csak a forma a baj
a korral jár
hullik a haj
valaki történhetne már
igen, velem
talán ebből van elegem
hogy egyedül üres
a kenyeret édesen
a levest sótlan
halat konzervben
és paprikával enni
és talán ennyi

mert szépek a lányok az utcán
meg a boltban
de a szép kabát
és a jó cipő
meg a smink gazdagon
nem az én asztalom
elkap néha az odamehetnék
de hallgasson és bölcs marad
elillan a szépség,
ha nyílik a száj
viszlát műbáj

ilyenek vannak
és menni kell
aludni
meg látni a világot
meglátni a virágot
a kedvenc rímem
közhely a versben
de menni kell tovább
egyre ostobább
a helyzet
első helyezett is voltam
már egyszer versenyen
Anyu emlékszik rá
de ebből nem lesz dicsőség
rettentő üresség
köszönt néha rám
de nem baj, majd elmúlik
mondom ilyenkor
és mint egykor
már folyik is tovább a gondolatom
de egyre azon tanakodom
hol rontottam el
vagy a hiba is csak része az útnak
és nincs is cél
csak annyi hogy
csak teljesíteni a távot
adott idő alatt
és a feladat tanulni
érezni és küzdeni
remélni fájni könnyezni
merengni várni akármi
élni élni élni

sír az ablakban egy néni


kex

nézel nézlek
engedd el,
megfogom
ez fáj, szorítod

éget a nap
hűs az árnyék
piros lesz holnap
nyári játék

közelebb ér
érzed, érzem
lüktet egy ér
majdnem vérzem

csobog a víz
jó az illat
szellő hozza
az álmokat

ajak érintés vágy
mell remegés ágy
nyilall, édesen nyers
mégis szerelmes vers

otthon a fülbe halkan
vagy merészen a parkban
nem értem az utcazajban

révbe érnek a
fákról letépett szavak
értelmet ad
a hold a napnak

 

ahogy késő a vágy

ahogy a ruhád
ahogy öleli a vállad

ahogy gömbölyded
ahogy harapnám a lábad

ahogy a mosolyod
ahogy megcsillan a fogad

ahogy szűkül a szemed
add nekem a lelked

ahogy kattog
ahogy az állad

tartsd ide

megérintem
számmal a szádat

ahogy a szél meg a hajad
ahogy libben az illat

engedd ki a füstöt
és engem engedj be

tedd a kezed a kezembe

hallgatom a lépted
hallgatnám a szíved

nem kell a tested
míg nem adod a lelked

 

belvilág

nem mondom meg, ki vagyok
van egy világ
nem lépek ki belőle
és te nem léphetsz oda be
aki kellett már bent van

jöttek mások is, elmentek
néha visszajönnek
átmeneti látogatók
kézről-kézre adják
a kilinccsel az ajtót

nem mondom meg, ki vagyok
és nem megyek ki
mert már voltam
hát nem tetszett
mindig elhúzom a reteszt

egy hely van még
a kapu nyitva áll
szabályaim vannak
nekem ez így jó
nem kérdeztem,
hogy változtassak-e
mindenki tudja, hogy
ki kell jönnöm onnan
de itt kint az otthon hol van?

láthatod az arcomat
azt tanultad, árulkodik
hogy megmondja mit érzek
és mit látok
miért vannak ott a ráncok
azok csak táncai a bőrnek
barázdái letűnt időknek

nem mondom meg, ki vagyok
gondolj amit akarsz
higgy amit tetszik
mindenki lakva ismerszik...

én is azt teszem

hogy mindegy minek látsz
hogy tudom, honnan jöttem
hogy mindig másfele tartok

hangosak a hajnalok
 

 

védtelen vagy

fel kéne ébredni
fel kéne nőni már
csapzott kis sasmadár
hiba vagy kurva
zavaros a szivárvány
lábánál nem
kincs van
nincs kobold
és nincs varázslat
nincs is szivárvány
csak úgy láttad

naiv vagy

képzelted vagy úgy látod
ahogy a világot
elmesélték
megmutatták
megénekelték
a moziban levetítették
és félnek az árnyak
írtad
féled az árnyad!
írjad

vagy gyáva

kitagadod a múltad
vagy magad tagadod meg
ölnéd a hazugokat
tenmagad is olyasmi vagy

vétlen a vágy

kurva vagy hiba
hiba vagy kurva
nekik sírtál verset
kik idegen rudakat vernek
idegen rudakat vernek
és nem muszájból
sejtmag habzik fel a szájukból

véletlen vágy

naiv kisfiúcska
lett volna apád
szembeszálltál vele
most meg
állsz a széllel szembe
pisálva
nem hallottad
vagy nem akartad
amit nem mondott hiába

védtelen vagy

hova mibe kapaszkodsz
itt-ott már kopaszodsz
minden félelem
ma-holnap valóság
de az igazság
könnyen gazságba csap át
ha elfordítod a szemüveget

tedd csak le a könyvet
tedd le múltat,
tedd le a tollat
menj ki a partra
 

meztelen vagy