Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

Ki lesz az?

 

Kinek leszek én a vigasz?

Mondd, ki lesz az,

Kinek ha bánata van,

Panaszra hozzám rohan?

S ki kér majd félénken:

„Segíts, Kedvesem!”?

 

Ha a fa lombot hajt,

Ki mond majd

Árnyéka alatt

Szerelmes szavakat?

 

Mondd, ki lesz a mindenem?

Kivel forr össze életem?

Ki lesz az, aki hűs téli estén

Odafekszik mellém,

És fülembe súgja csendesen:

„Szeretlek kedvesem!”?

                                            2004. augusztus

 

 

Ha a csók

 

Ha a csók az ajkak játéka

S a szem a lélek tükre,

Nézz a szemembe,

S szemed lássa,

Lelkem hogy vágyik egy kis játékra!

 

Ha a tekintet

Az első lépés a szerelem felé,

Én valósággal vándorlok,

Csak már te is jönnél!

 

Ha a kéz remegése,

Mikor a kedves közel van,

Vágy szikrája az érintésre,

Kezem valósággal lángol,

Hogy bőröd érinthesse.

 

Ha a szív azért van,

Hogy szeressen,

S szerelmét heves

Dobbanással mutatja ki,

Nézd mellkasom:

Már majd’ szétveti!

                                 2004. november

 

 

Idegenek

 

Mintha vad idegenek

Lennénk,

Úgy sétálunk

Egymás mellett,

Mintha soha nem

Lett volna az a csók,

Olykor úgy bámuljuk

Kínos csöndben a földet.

 

Az a közömbös,

Hideg tekintet:

Az fáj csak, az éget.

Az ne lenne!

Attól keserű az élet.

 

S inkább verjék szeges

Korbáccsal a hátam.

Az nem fájna úgy,

Csak azt a pillantást

Ne lássam!

 

Ha az a huncut mosoly

ajkán,

-Amivel úgy sejtetett

valamit hajdanán-

ha újra ott játszana

arcán,

Akkor lenne erőm!

Talán…

                2004. november

 

 

Némíts el

 

Mikor szépségedről ontom a szavakat

És magyarázva lengetem két karomat

És majd’ fölfallak a szememmel,

Csókkal némíts el!

 

Mikor a panasz ömlik belőlem,

S egyre csak folyik a könnyem,

S megtelik a levegő keserűséggel,

Csókkal némíts el!

 

Mikor Kedvesemnek, Csillagomnak becézlek,

És bolondul össze-vissza beszélek,

Vagy szerelmet vallok rímekkel,

Csókkal némíts el!

 

Mikor elszavalok egy hozzád írt verset,

Mikor hálát adok érted az égnek,

Mikor megkérdem, mit érzel,

Ne szólj, csak némíts el!

                                          2005. március

 

 

Szerelem

 

Te az enyém – én a Tied,

Ördögi az ötlet:

Birtoklása egymásnak,

Engedünk a vágyaknak.

Mélyről jövő cselekedet

Kéz vezet a testen kezet

Ajkam tépi forró ajkad

Test a testtel összesimul,

Vad csatája csókoknak,

Bőrön nyoma fogaknak,

Egy elhaló „Istenem!”

Csodaszép a szerelem.

                                      2005. május

 

 

Üzenet a távolból

 

Egyre csak Rád gondolok,

Míg sötét hegyormok

Bámulnak be a szoba ablakán.

Már-már azt gondolnám,

Egyedül vagyok…

-Az égen egy csillag ragyog

  S a távolban zubog a patak-

Úgy magamhoz szorítanálak!

                                                 2005. május

 

 

 

Üzenet egy álomból

 

Gondoltam, eljött az ideje,

Hogy búcsút intsek emlékednek,

Amely oly édes volt. Keserédes…

Gondoltam, jön valaki más, akinek nézése,

Egy mosolya, hangja, mozdulata

Olyan hatással lesz rám,

Mint ahogy a te egész lényed volt.

(Nem jött.)

És akkor, mint a többi

Hasonlóan nagyszabású, eget rengető tervemnél-

-ismét megjelentél.

Kedvelt játéka ez a Sorsnak:

Amikor felejtésedre készülök,

Útjaink ismét találkoznak,

S te egy mosollyal teszel róla,

Hogy ne nagyon ugráljak.

Hagyjam a többi lányt békében,

Mert valamit el kell intéznünk mindenképpen.

(És fogunk? Kétlem.)

Ha legalább lenne valaki más!

Meg kéne értened végre,

Hogy égen-földön, közel s távol

Senki nincs, aki rám olyan hatással lenne

Mint te!

Próbálkoztam már számtalanszor;

Néztem, melyik lány hogyan, miként nevet,

De mindannyiszor a te neved

És a te mosolyod ötlött fel bennem.

Eddig egész jól viseltem. Eddig.

Megkérnélek, hogy adj erőt, reményt,

Engedd, had írjak hozzád

Száz meg száz új költeményt

Mert én már nem bírok a szívemmel.

Vagy engedj, had induljak el!

                                                  2005. május

 

Menekülés

 

Ha most megkérdeznéd, mit érzek

Elmondanám, hogy félelmet,

Hogy nem tudom miért, de rettegek

És tombol bennem az ösztön;

Hát nem mondom, hogy köszönöm

Mert remeg a gyomrom, ha meglátlak,

Fogni akarom a kezed,

Véresre csókolni a szádat

Pogány imát rebegnék érted,

Mégis menekülök

- olyan vagyok, mint a sebzett vadállat –

És az is lehet, hogy kívánlak,

De itt már nem számít semmi.

Hagyj tovább menekülni!

                                        2005. július

 

 

  Ha szerelmes leszek

 

Ha majd megint szerelmes leszek

Nem ígérek csillagokat

És nem mondom,

Hogy te vagy a legszebb a világon,

Mert így úgyis csak én látom.

 

Ha majd megint szerelmes leszek

Lehet, hogy viszek neked virágot

És elmondok pár bókot,

De nem aggatok rád álmokból szökött jelzőket,

Mert az megtéveszthet mindkettőnket.

 

Ha újra szerelmes leszek

És álmod az enyém lesz

Ne mondom el neked az igazat,

Hogy nehogy fájdalmat okozzak.

 

Ha végre szerelmes leszek

Másnak letagadom, hogy szeretek,

De minden veled töltött, boldog percet

Megőrzök majd gondosan,

Hogy ha nem leszel már,

Bús perceimben legyen mibe kapaszkodnom,

S hogy emlékezzek…

HA szerelmes leszek!

                                   2005. augusztus

 

 

          Ta-lány

 

Hogy viselkedésedben újra van valami furcsa?

Nem, nem tudom mi az oka.

Mert, hogy én forgolódom, az  rendben van

De hogy te is így teszel az utóbbi napokban

Számomra érthetetlen.

 

Először azt gondoltam, biztos a fejem.

Biztos azon van nevetni való

És iskolánkban a lépcsőforduló

Pont alkalmas a vizsgálódásra.

Aztán azt gondoltam hátha…

 

De hát az nem lehet!

Vagy lehet…

Ki ért téged?

                   2005. szeptember

 

 

      Párbeszéd

 

Mit érzel? Félelem.

Miért? Szerelem.

Elkezded? Türelem.

Miért nem? Kényelem.

Mit remélsz? Kegyelem.

Szerelem? És félelem.

                                     2006. január

 

 

Felelet

 

 

„ Létezik szerelem.

  Nem a tarka emberi

  Képzelet szüleménye,

  Az ember csak felfedezte.”

 

 

Van szerelem.

De ne ott keresd.

Ne ott benn

Az ostoba értelemben.

Nem ő szülte.

Ő a lélek gyermeke,

A szívé, a heves indulaté,

Egy gyúlékony pillanaté;

De ne hajszold.

Ne keresd.

Hagyd, hogy rabul ejtsen.

Édes rabság ez, ha igaz;

Éltető vigasz.

Hagyd, hogy rád találjon,

Édesen had fájjon.

Csak értelmet ne keress benne!

A szerelem a szív ékköve.

A lélek éltetője…

Van szerelem.

Csak ne ott keresd.

Ne ott fenn.

Nem lakik ő az értelemben…

                                              2006. február

                                        

 

 

 

 

 

           

Háború után

 

 

Eltávolodtunk egymástól.

 

Mint a folyó két partja

Ahol a háború

A hidat is elpusztította.

 

Szép híd volt. Mára metafora:

Egykor a Szerelem nevet hordta.

 

Háború dúlt köztünk:

Vad féltékenység,

Konok önzés

S most úgy állunk szemben,

Mint két ellenség;

 

Mint a Diktátum után

Két új, Duna-menti állam:

Egy új híd csak álom.

                                      2006. február

 

 

 

Távozó

 

hol fáj?

nem tudom.

mi enyhít?

nem érzem.

miért nyílik újra seb?

miért nem forr be a heg?

alvadt vér

szobám légüres tér

légszomj

levegőért kapkodok

nyitnám az ablakot

a távolból hangod csendül még felém

fény fény fény!

                         2006. február

 

 

 

 

 

 

 

Szférák

 

A tegnap hangja búg:

Nem kellesz!

Levetem emlékedet

Mint megunt szennyest.

 - Tudjuk, ez nem megoldás-

De keresek egy fenyvest,

Had susogja fülembe

A hovatovábbot és a szél titkát…

Hogy utánozzam a Holnap hangját.

                                                       2006. március

 

 

Végtelen

 

Mondják, nem létezik végtelen;

Pedig én tudom, hogy igen!

Megéltem;

Amikor hajad a vállamat csiklandotta,

Amikor mellkasomon éreztem

Mint lélegzel, hogy szuszogsz;

Amikor kis tenyered szerelmet izzadt lapát kezemben;

Amikor átizzadt ruhánkban

Kohóként termelve a hőt

Öleltük egymást:

És elvesztem szemedben

És elvesztél szememben   ( éreztem?)

Az volt a végtelen.
                              2006. március

 

 

Derengő

 

Még eszembe jutsz néha,

De már nem ugyanaz az érzés.

Ha látlak sem olyan, mint régen.

Igen: Nem.

Változunk. Nem hittem benne,

És most is nehezen hiszem:

Minden változik. Minden!

Te, én,

A felhők, a Hold, a csillagok;

Már máshogy hallgatok,

Másról és más miatt…

Unottan szemlélem a dolgokat.

Tényleg megváltozott minden.

Valamikor jobb lesz, azt hiszem.

(Talán a jövő héten…)

                                     2006. május

 

Anna örök

 

Megverselte szépségét,

Kökényszemű szőkeségét,

Szerette, imádta Annát,

Az érthetetlen csodát.

 

Megverseltem barnaságát,

Szép szemének ragyogását,

Szeretem, akarom Annát,

Az értehetetlen csodát.

 

Szerette búzamezőkön,

Puha, selymes zöld füvön,

Hosszú ideig siratta,

Miután Anna elhagyta.

 

Szeretem hónapok, évek óta,

És nem tudom mi az oka!

Még mindig siratom,

Annát visszakapni akarom!

 

Szőkesége rég nem szerette

Mégis örökségét verselte,

Anna rég nem szeret engem,

Mégis örökségét verselem.

 

A világ örök rejtélye,

Annák bűvös vonzereje,

Juhász Gyula igazsága,

Lelkemnek nagy bosszúsága

 

Ami mellett lándzsát török:

Anna örök.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.