Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Falsa scienza

 

Szerelem?

Szem hogy láss

Kéz hogy érints

Száj hogy csókolj

Szív hogy érezz

Ösztön hogy ne kétkedj

Gének és bennük kódok

Ezernyi apró ok.

Részből egész

Egészből rész

Kézbe font kéz

Átölelt testek

Egymásban elmerülő szemek

Remegő ajkak, vágyódás:

Szerelem. Semmi más.

 

 

Az első vers

 

 

Tudod, mondanom kell valamit;

Csak figyelj rám egy picit!

Na, hogy is mondjam csak?

Várj, nehezen jönnek a szavak.

Talán kezdjük elölről.

Igen! Megvan, azt hiszem…

Éltem eddig úgy-ahogy

És most minden másképp van.

Máshogy néznek a földre a csillagok,

Máshogy nézik az eget a fűszálak

Én meg olyan… bódult vagyok, Miattad.

Amikor hozzámérsz, az maga a Menyország

    - Mintha ezer éve gyakorolnád -

Ha hozzám bújsz, az maga a Biztonság!

És szeretem nézni ahogy nézel,ahogy beszélsz

Kedvesen, komolyan, vidáman…

Hát csoda, hogy nem gondolok, csak Rád?

Életemnek új hangokra volt szüksége,

De te dallamot hoztál bele,

Méghozzá egy egész csokorral!

Hát tudd meg nem kell más, csak Te!

Tudd meg édes érzés Rád gondolni,

Tudd meg, fájnak Nélküled a percek,

Tudd meg, imádom ahogy nevetsz!

Tudd meg…

Tudd meg, hogy szeretlek!




Te Iubesc 

 

 

 

Kinézek az ablakon

Nélküled

Se éjjelem, se nappalom.

 

Kinézek az ablakon,

Ahol Te laksz, ott lakom.


Ami Neked, az fáj nekem

Amit szeretsz, azt szeretem.
Bánatod az enyém is,

Ha boldog vagy, hát én is.

A Te hazád az én hazám,

Az én házam a te házad,
Őrizzenek angyalok,

Aki Te vagy az vagyok,

Álmodozok, ábrándozok,

Melletted a világ vagyok

Kedvesem! A Tied vagyok! 

 

 

Te meg én

 

 

 

Te vagy az ég, én a csillagok

Fényem vagy, s én ragyogok.

 

Virág vagy, s én illatod

Lepke vagy, s én repporod.

 

Én szivárvány, Te színeim

Én az óra, s Te perceim.

 

Ágy vagyok, s Te takaró

Tél vagyok, Te puha hó.

 

Nyár vagy, s én sugarak

- Soha ne félj, megóvlak. -

 

Az Élet vagy, a világ maga

Szép reményem, harmónia.

 

Jövőm vagy Te, édes jelen

Te vagy nekem A Szerelem.

 

 

 

Csütörtök

 

 

Mintha napokkal ezelőtt

Lett volna, hogy reggel megcsókoltalak.

Mintha hetek teltek volna el azóta .

- Kifordult magából a világ-

Már nem vagyok ha nem vagy.

Bambán meredek a távolba

S a lélegzet is fáj már Nélküled.

- Elveszek-

Kinn szél tépi a fákat,

Az emberek összehúzzák magukon a kabátot

S egyre, egyre csak Rád gondolok.

- Kinn semmitmondó szólamok,

  Üvöltőző árnyékok, zászlók alá terelt csürhe.

  Fontoskodnak, azt hiszik számítanak.

 Itt nem érzem magam sem többnek,

 Sem jobbnak…-

De itt nekem a fák beszélnek,

A felhők néznek,

A Nap, a Hold, és csillagok mosolyognak,

És kacagnak köröttem a madarak.

Álmodom? Álomképek?

Nem. Szeretlek!

 

 

 

Bíztató

 

Ne féld a szót: szeretlek!

Mondd ki bátran

Kiáltsd rám az utcán,

Erdőben, hegyen

S a tóparton;

Súgd fülembe

Éjjel és nappal

Ismételd

Százszor és ezerszer

Míg a világ világ

Míg a virág virág

Míg létezel

Míg létezem

S fogd mindig a kezem!

 

 

 

 

 

Éjjeli vers

 

 üvöltő csend szobám falán

 néma lelkek kies utcán

 

 szerelem dúl szívemben

 égető vágy testemben

 

 átalvatlan éjszakák

 virág dalú kopasz fák

 

 hiányodról verscsírák:

 Te lettél már a világ…

 

 

 

Ébresztő

 

Nesze neked álompár:

Álmokból lett rozzant vár.

Képzelet volt, tünemény

Porba hullott égő remény.

Nincsen meg a valami

Nem akarom hallani!

Nem létezik nem és nem

Csak értelem és érzelem

Mi az hogy már nem lehet?

De igen! Csak veled!

 

 

 

Alkony

 

Darabokban hever a világ

Szilánkjait ki-ki felkapta

S jót remélve zsebre rakta

Egyik másik cserepet

A szél fútta tova

De ő is nagyokat sóhajtva.

Nincs már egész

Csak sok rész.

Törött mozaikdarabkák,

Hulla-szagú molekulák.

Kész. Így könnyebb talán?

Halálmadár vonyít az almafán.

 

 

 

 

 

Elloptad a szerelmet

 

Nem tudom már mit érzek

A szobában csend-darabkák pityeregnek.

 

Nem tudom már miért kellesz

Azt suttogják majd szép lesz.

 

Csönd van, hideg és sötét

Nincs józan ítélőképesség
Belül csak én, vágyak és sóhajok
Kinn meg sötét, ködös hegyormok.

 

És tudod, a városban bárhova megyek,

Mindenütt te jutsz eszembe,

Hisz bejártuk már kassul-keresztbe…

 

Fölfele hullanak az esőcseppek.

 

 

 

 

Megkésett szüret

 

Kapcsolatunk egyre rohadt,

Mert rágta belülről

 A belecsempészett racionalitás,

És már hiába menekültem

A dacból írt majdnem-versek hűvösébe

Én lettem céltalan valóságod

Bűnbakja;

Így a későn rögtönzött álmok

Száraz hamvat vontak elhaló

Szerelmünk köré:

 

Zsákutcába került, eltévedt szerelmek

Bolyongtak egymás mellett,

Mígnem az egész semmivé lett.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Találkozás a holdfénnyel

 

Tegnap éjjel néztem, ahogy

A holdfény beszökik a szobába

S riadtan megbújik az asztal alatt.

Talán megijedt a konyhai lefolyó

Recsegő gurgulázásától…

Mert nálunk csöpög a csap

És a mosogatóban edényt rakunk alá,

Hogy a drága víz ne menjen kárba

És hogy legyen mivel mosogatni.

De most betelt a pohár!

A víz folyni kezd,

Lopva rásandítok a holdfényre,

De tévedtem; nem ijedt meg.

Dermedten bámulja képedet,

(Ami még mindig ott lóg az) ágy felett-

Mosolyodat, ami bárhol járok,

Megcsillan a fénykilincsen.

 

Elhúzom a függönyt:

Legalább a Holdat megmentem…

 

Azóta csak elnézem a lányokat.

De már nem közeledek,

Nehogy a szemembe vágják:

Fojtja, fojtja őket a szeretet.

 

 

 

 

Post scriptum egy másik életből

 

Múltunk rendbe tettem, leporoltam,
Most ott pihen emlékeim fiókjában;

 

Szerelmünk hajnalán

A földre szálltak az angyalok,

Hogy, megcsókolják a lábnyomod.

 

Alkonyán már csak

Szép Tegnapokat és Holnapokat kergettünk,

Mert úgy hittük, a Ma mostohán bánik velünk;

Néztük a múltból jövő ködös utakat

És a lila jövőt ígérő csillagokat,

De cserbenhagytuk az élhető pillanatokat.

 

Aztán megint máshogy volt minden.

Máshogy fordult a világ,

Mások lettek a csillagok,

Magány szagot leheltek a virágok,

Más lett az eget kémlelő

Fűszálak zizegése,

Én meg olyan üres lettem. Miattad.

Nem is gondoltam csak Rád.

A hangok, amikre szükségem volt,

Hamisan csengtek.

A dallamcsokor, amit belecsempésztél

Csavargó életem parttalan medrébe,

Elhervadt.

Kórói homályosan integettek a Tegnapnak.

Perceim zeg-zugából egy ideig

Még fel-fel csillant mosolyod…

Végül a szivárványról is lecsókoltam lábnyomod.

 

 

 

Szélmalomharc

 

Egy lettél a sok közül,

Aki a hétköznapokba menekül,

Aki csak rámköszön, és hogyvagyol,

De emlékem belepte a por.

Messze vannak az édes percek,

Messze a baráti ölelések,

Egy vagyok már a sok közül,

Aki még sompolyog emléked körül,

Aki nehezen értette meg,

Hogy az elmúlás

A szerelem felett is ott lebeg,

Aki harcolt azért, amiért nem lehet;

Nem győztem le a középszerűséget.

 

(Egy vagy már a sok közül,

Aki csak kering jármában körös

 

 

 

 

   A körúton ballagok

 

  A körúton hallgatag fák zokognak

- Mégis, mégis rád vágytam csak-

   Lépteim megtörik a csendet

- Eltüzeltünk egy szép szerelmet. -

 

   Az autók is már alszanak

- Itt ültünk, az emlékek torkon ragadnak-

 

   A köröndön a ház magányosan áll

- Fogtam a kezed, megcsókoltál-

 

   Egy macska átszalad az úttesten

- Édes volt a szád, emlékszem-

  

   Öreg lámpa pislákol felettem

- Ég veled, ég veled kedvesem!-

 

   Ballagok, ballagok a körúton,

   A fák zokogását hallgatom,

   Ott lépek, ahol te egykoron;

   Itt ültünk, ezen a padon,

   Ide karcoltam be a neved,

   Ide karcolom, hogy ég veled!

 

 

 

Epilógus

 

 

Nem kérem már számon a múltunkat.

Többé nem tagadom meg magunkat.

Akárhogy is, részben már az enyém vagy.

Kis részed az enyém, kis részem a tiéd.

Hiába is ferdítem, e három hónap

Mindent megért.

Néhány hang, pár szó, fénykép, miegyéb.

Kis szelet mindkettőnknek.

Ezt szelte az élet.

Átkok fenyegetés és szitok helyett

Inkább megköszönöm, hogy voltak percek,

Amikor csak én voltam neked,

És volt, hogy elhitted, csak velem lehet…

És hogy valamit elindítottál bennem;

Már tudom mit kell keresnem.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

vers

(esztaa, 2009.04.25 21:33)

Nagyon jó versek:) Gartulálok:)

itthon

(zita, 2008.04.07 21:44)

Csak így tovább Csabesz!